“Az ölelés egy néma vallomás, hogy mennyit jelent a másik”
—
Egész nap rád gondolok,
Éjjelente pedig még az álmaimban is benne vagy.

Ezek vagyunk mi. Halálra ítéltek, mint két szobor kiknek szája sosem érhet össze.
Az emberek megváltoznak ,
a barátságok tönkremennek,
az érzések elfakulnak ,
a dolgok elbaszódnak ,
de az emlékek viszont
örökre megmaradnak
Leszakítod a rózsát, majd vízbe teszed. Ezzel halálra ítéled, de ő mégis azt fogja hinni, hogy megmented. A remény csalfa és hiába mondtad bókolva, csak most jöttem rá, tényleg rózsa vagyok. Csak azután lett világos, hogy hagytad elszáradni a szívem. Öntöznöd kellett volna, de te inkább letéptél és csodáltad ahogy haldoklom.
Szeretlek,te meg…
Áhh hagyjuk…
